1901 Röntgen, Wilhelm Conrad (1845-1923, Német Birodalom): "a róla elnevezett sugarak fölfedezésével szerzett rendkívüli érdemeinek elismeréseként".
1903 Becquerel, Antoine Henri (1852-1908, Franciaország); Curie, Pierre (1859-1906, Franciaország) és Curie, Marie szül. Sklodowska (1867-1934, Franciaország): Becqerel a Nobel-díjat "a spontán radioaktivitás fölfedezésével nyújtott rendkívüli tejesítményének elismeréseként" nyerte el. Marie és Pierre Curie "a Henri Becquerel által fölfedezett sugárzási jelenségekre vonatkozó együttes vizsgálataikért kapták a díjat.
1905 Lenard, Philipp (1862-1947, Német Birodalom): "a katódsugarakkal összefüggő munkáiért".
1906 Thomson, Sir Joseph John (1856-1940, Anglia) : "a gázokon áthaladó elektromosság elméleti és kísérleti vizsgálataival szerzett érdemei elismeréséül".
1914 Laue, Max von (1879-1960, Német Birodalom): "a kristályokon áthaladó röntgensugarak elhajlásának fölfedezéséért".
1915 Bragg, William Henry (1862-1942, Anglia); Bragg, William Lawrence (1890-1971): "kristályszerkezeteknek röntgensugarakkal történő kutatásáért".
1917 Barkla, Charles Glover (1877-1944, Anglia): "az elemek karakterisztikus röntgensugárzásának fölfedezéséért".
1918 Planck, Max (1858-1947, Német Birodalom): "annak az érdemének az elismeréseként, amit a fizika továbbfejlesztésében kvantumelméletével szerzett".
1919 Stark, Johannes (1874-1957, Német Birodalom): "a csősugarak Doppler-hatásának és a színképvonalak elektromos mezőben történő felhasadásának fölfedezéséért".
1921 Einstein, Albert (1879-1955, Német Birodalom): elméleti fizikai munkásságáért s különösen a fényelektromos hatás törvényének fölfedezéséért".
1922 Bohr, Niels (1885-1962, Dánia): "az atomok szerkezete és a belőlük kiinduló sugárzások kutatásával szerzett érdemeiért".
1923 Millikan, Robert Andrews (1868-1953, USA): " az elektromosság elemi töltésével és a fényelektromos hatással foglalkozó munkáiért".
1924 Siegbahn, Karl Manne (1886-1978, Svédország): "röntgenspektroszkópiai fölfedezéseiért és kutatásaiért".
1925 Franck, James (1882-1964, Német Birodalom); Hertz, Gustav (1887-1975, Német Birodalom): "azoknak a törvényeknek a fölfedezéséért, amelyek egy elektron és egy atom ütközésénél érvényesülnek".
1927 Compton, Arthur Holly (1892-1962, USA); Wilson, Charles Thomson (1869-1959, Anglia): Compton a Nobel-díjat "a róla elnevezett effektus fölfedezéséért" kapta, Wilson pedig "annak a módszernek a feltalálásáért, amely elektromosan töltött részecskék pályáját tette láthatóvá kondenzáció segítségével".
1928 Richardson, Owen Williams (1879-1959, Anglia):"a termo-ionok jelenségének tanulmányozásáért és különösen a róla elnevezett törvény fölfedezéséért".
1929 de Broglie, Louis Victor (1892-1987, Franciaország): "az elektronok hullámtermészetének fölfedezéséért".
1930 Ráman, Sir Csandraszekhar Vénkat (1888-1970, India): "a fény szóródásával összefüggő munkáiért és a róla elnevezett hatás fölfedezéséért".
1932 Heisenberg, Werner (1901-1976, Német Birodalom): "a kvantummechanika megalapozásáért, aminek alkalmazása a hidrogén allotrop módosulatának fölfedezéséhez vezetett".
1933 Schrödinger, Erwin (1887-1961, Ausztria); Dirac, Paul Adrien Maurice (1902-1984, Anglia): "az atomelmélet új, produktív formáinak fölfedezéséért".
1935 Chadwick, James (1891-1974, Anglia): "a neutron fölfedezéséért".
1936 Hess, Victor Franz (1883-1964, Ausztria); Anderson Carl David (1905-, USA): "Hess a Nobel-díjat "a kozmikus sugarak fölfedezéséért", Anderson pedig "a pozitron fölfedezéséért" kapta.
1937 Davisson, Clinton Joseph (1881-1958, USA); Thomson, George (1892-1975, Anglia): "elektronok kristályokon történő elhajlásának kísérleti fölfedezéséért".
1938 Fermi, Enrico (1901-1954, Olaszország): "neutronbombázással létrehozott új radioaktív elemek meghatározásáért és e munkákkal kapcsolatban lassú neutronokkal megindított magreakciók fölfedezéséért".
1939 Lawrence, Ernest Orlando (1901-1958, USA): "a ciklotron feltalálásáért, továbbfejlesztéséért és a vele elért eredményekért, különösen a mesterséges radioaktív elemekre való tekintettel".
1943 Stern, Otto (1888-1969, USA): "a molekulasugár-módszer kifejlesztéséhez való hozzájárulásáért és a proton mágneses momentumának fölfedezéséért".
1944 Rabi, Isidor Isaac (1898-, USA): "az atommagok mágneses tulajdonságainak vizsgálatához kidolgozott rezonancia-módszeréért".
1945 Pauli, Wolfgang (1900-1958, Ausztria): "a Pauli-elvként ismert kizárási elv fölfedezéséért".
1948 Blackett, Patrick Maynard Stuart (1897-1974, Anglia): "a Wilson-féle ködkamra tökéletesítéséért és a vele elért magfizikai és kozmikus sugárzási fölfedezéseiért".
1949 Yukawa Hideki (1907-1981, Japán): a mezonok létezésének megjövendöléséért a magerőkre vonatkozó elmélete alapján".
1950 Powell, Cecil Frank (1903-1969, Anglia): "a magfolyamatok vizsgálatára alkalmas fényképészeti eljárások kidolgozásáért s ehhez kapcsolódva a mezonok fölfedezéséért".
1951 Cockcroft, Sir John Douglas (1897-1967, Anglia); Walton, Ernest (1903-, Írország): a mesterségesen gyorsított atomi részecskékkel létrehozott atommagátalakítások terén végzett úttörő munkásságukért".
1952 Bloch, Felix (1905-1983, USA); Purcell, Edward Mills (1912-, USA): atommagokban a mágneses erőtér mérésének egyszerűsített módszeréért".
1954 Born, Max (1882-1970, Anglia); Bothe, Walter (1891-1957, NSZK): Born a Nobel-díjat "alapvető kvantummechanikai kutatásaiért és különösen a hullámfüggvény statisztikus interpretációjáért", Bothe pedig "koincidencia-módszeréért, valamint az ennek köszönhető fölfedezéseiért" kapta.
1955 Lamb, Willis Eugene (1913-, USA); Kusch, Polykarp (1911-, USA): Lamb a Nobel-díjat "a hidrogénszínkép finomszerkezetének fölfedezéséért", Kusch pedig "az elektron mágneses momentumának pontos meghatározásáért" kapta.
1957 Jang, Csen Ning (1922-, Kína); Lee, Tsung-Dao (1926, Kína): "az ú.n. paritás törvényével összeföggő alapvető kutatásaikért, amelyek az elemi részecskék fizikájában fontos fölfedezésekhez vezettek".
1958 Cserenkov, Pavel Alekszejevics (1904, SZU); Frank, Ilja Mihajlovics (1908-, SZU); Tamm, Igor Jevgenyevics (1895-1971, SZU): "a Cserenkov-effektus fölfedezéséért és magyarázatáért".
1959 Segré, Emilio (1905-, USA); Chamberlain, Owen (1920-, USA) "az antiproton fölfedezéséért".
1960 Glaser, Donald Arthur (1926-, USA): "a buborékkamra feltalálásáért".
1961 Hofstadter, Robert (1915-, USA); Mössbauer, Rudolf (1929-, NSZK): "Hofstadter a Nobel-díjat "az atommag elektromos rezgéseinek úttörő jelentőségű tanulmányozásáért s vele a nukleonok szerkezetére vonatkozó fölfedezéseiért", Mössbauer pedig "a gamma-sugarak rezonancia-abszorpciójának kutatásáért és ezzel összefüggésben a Mössbauer-effektus fölfedezéséért" kapta.
1963 Wigner Jenő (1912-, USA); Goeppert-Mayer, Maria (1906-1972, USA); Jensen, Hans Daniel (1907-1973, NSZK): Wigner Jenő a Nobel-díjat "az atommagok és az elemi részek elméletének fejlesztéséért, különös tekintettel az alapvető szimmetriaelvek fölfedezéséért és alkalmazásáért", Goeppert-Mayer és Jensen pedig "a nukleáris héjszerkezet fölfedezéséért" nyerte el.
1964 Townes, Charles Hard (1915-, USA); Baszov, Nyikolaj Gennagyijevics (1922-, SZU); Prohorov, Alekszandr Mihajlovics (1916-, SZU): "a kvantumelektronika területén végzett alapvető munkásságukért, ami a mézerlézer elv alapján működő oszcillátorok és erősítők szerkesztéséhez vezetett el".
1965 Tomonaga Sinicsiró (1906-1979, Japán); Schwinger, Julian (1918-, USA); Feynman, Richard Phillips (1918-1988, USA): "a kvantum-elektrodinamikában kifejtett alapvetően fontos tevékenységükért, ami mélyrehatóan érintette az elemi részek fizikáját is".
1966 Kastler, Alfred (1902-1984, Franciaország): "az atomok Hertz-rezonanciáinak optikai módszerekkel történő tanulmányozása fölfedezéséért és kifejlesztéséért".
1967 Bethe, Hans Albrecht (1906-, USA): "a magreakciók elmélete terén végzett munkájáért s különösen a csillagok energiatermelésének magyarázatáért".
1968 Alvarez, Luis Walter (1911-, USA): "az elemi részek fizikája területére vonatkozó jelentős munkáiért, különösen a nagyszámú rezonanciaállapot fölfedezéséért, amit a hidrogén-buborékkamra és az adatfeldolgozás technikájának fejlesztése tett lehetővé".
1969 Gell-Mann, Murray (1929-, USA): "az elemi részecskék és azok kölcsönhatásának osztályozását érintő munkásságáért, valamint fölfedezéseiért".
1971 Gábor Dénes (1900-1979, Anglia): "a holográfikus módszer feltalálásáért és a kifejlesztéshez való hozzájárulásáért".
1972 Bardeen, John (1908-, USA); Cooper, Leon N. (1930-, USA); Schrieffer, John Robert (1931-, USA): "a szupravezetés jelenségének közösen kidolgozott elméletéért, amit BSC-elméletnek is neveznek".
1973 Eszaki Leo (1925-, Japán); Giaever, Ivar (1929-, USA); Josephson, Brian David (1940-, Anglia): Eszaki és Giaever a Nobel-díjat "a félvezetőkben, illetve a szupravezetőkben jelentkező alagútjelenség kísérleti fölfedezéséért", Josephson pedig "az alagútakadályon átfolyó szupravezetési áram tulajdonságainak elméletielőrejelzéséért, és főként az általában Josephson-effktus néven ismert jelenség felismeréséért".
1975 Bohr, Aage (1922-, Dánia); Mottelson, Benjamin (1926-, Dánia); Rainwater, James (1917-, USA): "az atommagban a kollektív és a részecskemozgás közötti kapcsolat fölfedezéséért és az atommag e kapcsolatra épülő szerkezete elméletének kidolgozásáért".
1976 Richter, Burton (1931-, USA); Ting, Samuel Csao Csung (1936-, USA): "egy újfajta nehéz elemi részecske felfedezésével elért kiemekedő teljesítményükért".
1977 Anderson, Philipp Warren (1923-, USA); Mott, Sir Nevill Francis (1905-, Anglia); Van Vleck, John Hasbrouck (1899-1980, USA): "alapvető elméleti munkáikért a mágneses és rendezetlen szisztémák elektronszerkezetének meghatározása terén".
1979 Glashow, Sheldon Lee (1932-, USA); Salam, Abdus (1926-, Pakisztán); Weinberg, Steven (1933-, USA): "az elemi részecskék közötti gyenge és elektromágneses kölcsönhatás egyesítési elméletéhez való hozzájárulásukért, beleértve többek közt a gyenge semleges áramlások előrejelzését is".
1980 Cronin, James Watson (1931-, USA); Fitch, Val Logsdan (1923-, USA): "a semleges K-mezonok bomlásánál észlelt alapvető szimmetriaelvek megsértésének fölfedezéséért".
1981 Bloembergen, Nicolaas (1920-, USA); Schawlow, Arthur Leonard (1921, USA); Siegbahn, Kai Manne (1918, Svédország): Bloembergen és Schlawdow a Nobel-díjat "a lézer-spektroszkópia kifejlesztéséhez való hozzájárulásukért", Siegbahn pedig "a nagyfeloldású elektronspektroszkópia kifejlesztésében szerzett érdemeiért" nyerte el.
1983 Csandraszekar, Szubramaniam (1910-, USA); Fowler, William A. (1911-, USA): Csandraszekar a Nobel-díjat "azoknak a fizikai folyamatoknak az elméleti tanulmányozásáért" kapta, "amelyeknek a csillagok szerkezetében és fejlődésében van szerepük", Fowler pedig "magreakciók elméleti és kísérleti vizsgálatáért, amelyeknek a kémiai elemek világmindenségben való keletkezésénél van jelentőségük".
1984 Rubbia, Carlo (1934-, Olaszország); van der Meer, Simon (1925-, Hollandia): "annak a nagy tervnek a megvalósításáért, amely a gyenge kölcsönhatásokat közvetítő W- és Z-részecskék fölfedezéséhez vezetett".
1985 Klitzing, Klaus von (1943-, NSZK): "a kvantált Hall-effektus fölfedezéséért".
1986 Ruska, Ernst (1906-, NSZK); Binnig, Gerd (1947-, NSZK); Rohrer, Heinrich (1933-, Svájc): Ruska a kitüntetést "alapvető elektronoptikai munkáiért és az első elekrtonmikroszkóp megszerkesztéséért", Binnig és Rohrer pedig "raszter-tunnel-mikroszkópjuk megalkotásáért" nyerte el.
1987 Bednorz, Johannes Georg (1950-, NSZK); Müller, Karl Alex (1927-, Svájc): "egy új szupravezető anyagnak a fölfedezéséért".
1988 Lederman, Leon (1922-, USA); Schwartz, Melvin (1925-, USA); Steinberger, Jack (1921-, USA): "az anyag alapszerkezetének kutatásában elért eredményekért: a neutrinó-sugárzás módszerének kidolgozásáért és a leptonok kettős szerkezetének - a müon-neutrinó fölfedezése által történt - igazolásáért".
1989 Dehmelt, Hans G. (1922-, USA); Paul, Wolfgang (1913-, Német Birodalom); Ramsey, Norman F. (1915-, USA): Dehmelt és Paul "az ioncsapda-technika megalkotásáért", Ramsey pedig a "szeparált terek módszerének kidolozásáért, illetve ennek felhasználásáért a hidro
Főoldal Tartalom Kronológia Fizikusok Nobel-díjasok Tárgymutató Bibliográfia Linkek Vissza